Amotae Évi körkérdéseket intézett a kötősökhöz a blogjában. Gondoltam én is válaszolok neki. (Bár mostanában inkább punnyadós vagyok, mint kötős, már ami a szabadidő eltöltését illeti.)
Hány éve kötsz/horgolsz?
Hát tulajdonképpen nem mérném években. A mostani fellángolásom kb. 10-11 hónapja kezdődött, egyrészt a fent említett hölgynek, másrészt Bucillának köszönhetően. Tőle legfőképp a klassz kis színes kötőtűket írigyeltem meg, amikből le is csaptam néhányra Zsuzsa tavalyi leárazásán. Szóval mondhatom azt is, hogy a dizájnos kis kötőtűk iránti rajongásommal kezdődött minden. (Amik egyébként baromi jól néznek ki, de sajna az én kezemben elég könnyen lepattant a 3,75-ös zoknikötők vége. Én kis botor azt hittem ez standard méret, el lehet képzelni, hogy hogy néztek rám a helyi kézimunka boltban, amikor 3,75-ös zoknikötőtűket kértem.)
Persze gyerekkoromban kötöttem egyszer csősapkát, amit elkezdett, majd befejezett nekem valaki, majd 4-5 évvel ezelőtt elővettem a kötés-horgolás című könyvet és az otthon talált acryl fonalakból gyakorlatoztam egy kicsit. Például megtanultam csavart mintát kötni. Sőt még zoknikötőtűket is vettem, igaz kicsit vékonyakat, vagy 1-1,5-ek lehetnek, úgyhogy néhány kör után el is ment tőlük a kedvem. Amúgy akkor mindösszesen egyetlen egyszerű sapkát sikerült befejeznem. És nem hordtam csak akkor ha sötétben futni mentem.
Tehát összességében inkább csak tavaly ősztől tudok egy munkát elkezdeni, úgy-ahogy megkötni és befejezni is. (Előtte csak azért tudtam befejezni azt a sapkát, mert nem kellett semmit leláncolni, csak a megmaradt néhány szemet összehúzni.)
Horgolni most tanulok. A nagyi négyzet már megy.

És hogy kitől?
Valamikor gyerekkoromban valahonnan megtanultam a simát meg a fordítottat, de tulajdonképpen normálisan kötni az internetről tanultam meg. Isten tudja hányszor adtam hálát a Youtube-ra feltöltött kötős videókért. Amúgy kiderült, hogy 10 hónappal ezelőttig a simát sem jól kötöttem. Mindig olyan csálén álltak a szemek, aztán megnéztem valamelyik oldalon és lőn világosság. Kiderült, hogy nem jó irányból szúrok a szembe.
A másik nagy dolog az volt számomra, amikor kiderült, hogy angolnyelvű leírásból nem is olyan nagy ördöngősség kötni. Először rohadt bonyolultnak tűnt, de mikor átrágtam magam egy-két leíráson már ment minden, mint a karikacsapás. Először még lefordítgattam magamnak a leírásokat, most már könnyebb az angolból kötni. Például tudom, hogy kell ssk-t kötni, de fogalmam sincs hirtelen, hogy hogyan kellene lefordítani.

Miben tartod a kötő és horgolótűidet és az elkezdett munkát?
Hát sajnos össze-vissza. Szatyrokban, fiókokban, polcokon a lakás minden létező pontján. Most éppen ott tartok, hogy a 3-as zoknikötőtűimből csak 3 db-ot találok, így bekellett vennem még a babacipőkötős buliba egy 3-as körkötőtűt is.
Az elkezdett munkákat egy darabig szem előtt tartom, aztán mikor már jó régen nem nyúltam hozzá, akkor lelkiismeretfurdalástól vezérelve jól elsüllyesztem.

Közben meg nagyon írigylem a kérdések elindítóját a klassz kis tartója miatt.

Egyszerre hány munkán szoktál dolgozni?
Nos most van egy zoknim, aminek már csak az orra hiányzik (meg persze a párja, hi-hi). Egy kendőm, amit valósznűleg vissza is fogok bontani, babacipő, amiből először kötöttem egy fél pár összevarrós változatot, majd találtam körbekötős változatát, de még abból is csak a fél pár van kész, van fél pár saját részre készült mamuszom, fél pár ujjatlan kesztyűm (szerintem már nem lesz párja), fél pár zoknim nagyon csúnya fonalból. De múlt héten befejeztem egy hálós szatyrot!
Amúgy ezek közül már csak az először említett zoknit és a babacipőt tervezem befejezni.

Na hát először is íme az én Gail-em. A mintát nagyon szerettem kötni, a színe nem igazán az enyém, de annyira rá voltam indulva a csipkekötésre, hogy a tél elején felhalmozott Regia zoknifonalaimból választottam ezt hozzá. Természetesen 5-6 sorral a vége előtt elfogyott a 10 dkg-os gombócom, így rendelhettem újabb 40dkg-t különböző színekben. Így van már belőle 2 gombóc halványzöld (ebből csinálom most a Balticot), halványsárga, mogyoró, sötétkék, sötétbarna. Ha tudtam volna, hogy fonalat kell még hozzá rendelnem, akkor valószínűleg lekötöttem volna még a levélmintát 1-2szer. Így ugyanis nem lett egy kifejezetten beburkolózós darab.

Több helyen el is rontottam a mintát, de most már nem tudnám felidézni, hogy hol. Valamiért pedig nem sikerült olyan szép csúcsosra blokkolnom. Mindegy. Íme az első kendőm.


Itt pedig a festett fonalaim. Mind Rikkerék féle (köszönet Ercsunak), a kék kétágú, a többi egyágú.
A zöld színét nem adja vissza igazán a kép. Élőben sokkal élénkebb. Ez Deka batikfestékkel készült, előtte timsóval pácoltam.

A narancssárgákat ételfestékes vízben főzőgettem. Az élénkebb volt a próba, szerintem az nagyon tuti lett. Ugyanakkor mikor beleraktam a 2. sokkal nagyobb adagot (a világosabbik narancsból még van egy jó adagom felgombolyítatlanul), annak sajna már nem lett olyan jó a színe.

A kéket Marabu-val festettem. Igazából jobb színt lehetett volna elérni szerintem ezzel is, ha kicsit megfőzögettem volna benne a fonalat, de ezt csak szimplán beleraktam a forró festékbe és hagytam benne kihűlni (véletlenül egy egész éjszakán át, mert elaludtam).

Szóval leggazdaságosabban az ételfestékkel lehetne festeni (egy kis doboz 95 ft), csakhogy ehhez szükségem lenne egy nagyobb edényre, meg egy jobb forrásra, itt ugyanis csak pirosat, kéket, és narancsot lehet kapni.

Egyébként a kéknél és a narancsoknál már nem vesződtem a timsós pácolással. Állítólag élénkebb és tartósabb lesz tőle a szín.


Itt pedig végül az eperkéim, amelyeket egy éve készülök kihímezni, de csak most, így az eperszezon beköszöntével éreztem igazi késztetést, hogy belekezdjek. És nem vagyok benne biztos, hogy nem csak a következő eperszezonra fogom befejezni. Ugyanez előrehaladottabb állapotában megtekinthető Ninánál egyéb eperkék társaságában.

Szolid szülinap

Kezdhetném úgy, hogy nagy nap a mai, ugyanis egy éve indítottam útjára ezt a blogot, de legyünk őszinték a blogom elmúlt 1 éve ezzel a 22 bejegyzéssel vajmi kevés büszkeségre ad okot.
Kati azért ezúton köszönöm neked, hogy feliratkoztál hozzám rendszeres olvasónak így is, hogy tulajdonképpen nincs is mit olvasni nálam!
Ráadásul most sem mutatok semmit, ugyanis új fényképezőgép van már 2 hónapja, kép azonban alig készült még vele, az a kevés is a srácaimról. Igazán sok mutogatnivalóm sincs. Befejeztem egy Gail kendőt (amit azóta anyukám eltüntetett) elkezdtem egy Baltic-ot meg zoknit is kötök most a nyáriasabb Aldi-s fonalból. Gyapjút is festettem több módszerrel és erről azért tervezek egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést képekkel. Sőt újra előkerültek a hímzőcuccok is de sajnos kész képpel még ez ügyben sem büszkélkedhetek. Ez utóbbira egyébként az indított, hogy bár karácsony óta bent lakunk a "megnagyobbított" házikónkban, a falak még mindig olyan csupaszak, mintha lakatlan lenne a ház. Vagyis egy képünk van, amit karácsonyra kaptunk az öcséméktől (az após jelöltje fetőművész). A többi helyiségbe pedig azért nem vásárolok dekorációt, mert természetesen fejben meg van, hogy hova mit fogok készíteni, de eddig a megvalósítással még akadnak gondok.
Az az igazság, hogy totál szét vagyok csúszva. A gyerekeim március elejétől bölcsibe járnak, én március közepétől dolgozok (ráadásul új munkahely, sok tanulnivaló, nagyobb felelőség), a ház egyfolytában szalad, a szabadidőm a nullához közelít, magamra szinte semmi időm nem marad. Mindeközben halálosan frusztrál, hogy mások mindig olyan összeszedetnek tűnnek. Család, háztartás, munkahely, hobbi - hogy lehet ezt mind normálisan összegyeztetni? Ja és persze a hobbi alatt azt értem, hogy a kézimunka mellett még sportra is szükségem lenne hetente 3-4x, hogy jól érezzem magam. (( Egyébként az egyetlen dolog, amire a kelleténél is több időt szakítok, az a kézimunkás cuccok vásárlása. Probálom visszafogni magam, de hát úton-útfélen kihagyhatatlan ajánlatokba botlok.))
Emellett sajnos egy egézségemet érintő kisebb rossz hírt is kaptam a héten. Nem tudom ki hogy van vele, de ha egészségről van szó én semmit nem féltek annyira, mint az agyam és a szemeim épségét. No gondoltam egyet, ha már a munkahely kifizeti a szemüveget, elmegyek szemészhez nézze meg nincs e szükségem rá. Hát a látásom élességével nincs nagy gond szemüveg nélkül láttam a legalsó vonal alatti sort is (azért már ha ott voltam a bal szememre felírtak egy feles lencsét, mert azzal egy árnyalatnyival élesebben láttam), ugyanakkor a szemész közölte, hogy el kell mennem egy látótér vizsgálatra, ugyanis zöld hályog gyanús vagyok. Ki is találtam, hogy elmegyek mielőbb, hogy bizonyosságot szerzhessek, erre a nő benyögi nekem a telefonba, hogy június 24-re tud beírni. Ezek után nyilván nem mondtam neki, hogy én legkésőbb jövőhétre gondoltam. Azóta persze saját látótér vizsgálatokat végzek és egyfolytában azzal nyaggatom a környezetemet, hogy mondják meg ők milyen szögig látják a fejük mellé tett kezüket. Remélem senkinek nem fogok az idegeire menni!

Most pedig ünnepélyesen megfogadom, hogy ezentúl sokkal rendesebb alkotó és blogoló leszek! Sőt! Megpróbálok kialakítani valami jobb rendszert az életem egyéb területein is. Hátha menni fog ezentúl a 48 órák 24-be sűrítése!

No gondoltam ma csinálok képeket a félkészeimről, meg anyukám calorimetry-éről hát nem megadta magát a fényképezőgép! Vagyis remélem csak az SD kártya, ugyanis a tök üres kártya ellenére azt írja ki, hogy nincs több hely. Azért aggódom egy kicsit, hogy mégis a gép lehet, mert elméletileg úgy emlékszem lennie kell valamennyi belső memóriájának is. Holnap kölcsönkérek egy kártyát, aztán kideül az e a gondja. Reménykedem!

Na lassan csak előkerülök. Költözés és internethasználati problémák is hátráltattak, na meg persze az időhiány, de azért a kötögetés az ment. Sajna nincs képem minden művemről, amiket ajándékba csináltam, azokat elfelejtettem lefényképezni. A sapkák viszont az enyémek. A képeket kb 1 hónapja csináltam, azóta készülök erre a bejegyzésre.

Az első egy bizonyos better bucket, csak nem találtam meg még rá a megfelelő nagy méretű fa gombot. Az enyém Schachenmayr Joana fonalból készült . Felerészben merino.

Ennél a mintánál próbáltam először az ideiglenes kezdősoros kezdést (provisional cast on). Nem is volt olyan bonyolult, mint amilyennek első olvasatra tűnt. Először egyébként Iancsánál olvastam erről a technikáról a lusta macska kötése kapcsán és akkor úgy gondoltam, hogy ez nekem még szörnyen magas. Mondjuk egy fél éve még ugyanezt gondoltam az angol nyelvű leírásból való kötésről is. Aztán kénytelen voltam erőt venni magamon, mert megláttam ezt a sapkát a knitty-n és tudtam, hogy ezt mindenképpen szeretném megkötni. Aztán rájöttem, hogy nem is olyan nagy ördöngősség megérteni az angol nyelvű leírásokat. Ha mégis problémám van akkor ott van a youtube, az általában beszokott jönni. Majdnem mindig találok kötős videót egy-egy problémámra.
Egyébként ezt a sapkát imádtam kötni, lehet, hogy fog még belőle készülni, főleg, hogy ez nem gyapjúból készült és azt is szeretném kipróbálni. Pláne valami jó színben!



Ezeken felül csináltam egy barátnőmnek diamond fantázianevű kézmelegítőt, az öcsém barátnőjének fetching-et, az öcsémnek zoknit, ezen felül pedig van félkész kézmelegítő ezzel a mintával magamnak, mamusz (hát persze, hogy félpár)sk. festett fonalból szintén magamnak, félkész (na jó, inkább negyedkész) Kiri kendő, Anyukámnak Calorimetry szintén sk. festett fonalból, megy egy csomó elkezdett, majd félbehagyott, lebontott munka. Ja és még van egy fél pár zokni is életem párjának. Most éppen azon ügyködöm.
Egyébként pedig tökéletesen ravelry függő lettem. Nem tudom kinél olvastam először róla, de ezúton is szeretnémn megköszönni, hogy eljutottam ebbe a kötős földi paradicsomba.

Christmas give-away játék Ninánál! A képen látható kis kit-et lehet megnyerni. És mindjárt lejár a határidő!

A napokban készült ez a kis sapka, aminek annyira megtetszett a formája, hogy hamarosan lehet, hogy továbbiakat készítek belőle. Egyébként kicsit elszúrtam a dolgot, a 4.-5. csík környékén elcsúsztak 1-el a szaporításaim, ill. fogyasztásaim, de szerintem annyira nem feltűnő. Nagyon várom már az aldis zoknifonalakat, mert valószínűleg abból fognak kesztyű-sapka-sál szettek készülni a fiúknak. A minta itt, a linkért köszönet Iancsának.
A fonal Red Heart Fina DK. Szegény ember vízzel főz, én meg abból kötök, amit a környéken kapni lehet. Azért most rendeltem ám még az ebay-en 4 különböző színű Regia zoknikötő fonalat is. Remélem hamarosan az is ideér. Már nagyon várom a postást!

Még előtte készült ez a kis zokni. Néhány helyen ő is hibádzik, de így elsőre egész hordhatónak tűnik. Red Heart-os zoknifonalból készült 3-as tűvel.

Zoknifronton nagyon izgatja a fantáziámat a short-row-heel elnevezésű sarokmegoldás is. Már így külön ki is próbáltam, de alig várom, hogy zoknin is kísérletezzek, úgyhogy valószínűleg a másik gyermekem zoknija úgy fog készülni.

Ja a zoknira puffadó festékből megpróbáltam csúszásgátlót is eszkábálni. A csaj akitől vettem, azt mondta, hogy hőhatásra megpuffad a kikent festék. Hát nem tudom, már próbáltam egyszer hajszárítózni, nekem nem volt nagyon szembeötlő a puffadás. Lehet, hogy valamit rosszul csináltam?