Nos itt van az i-cord kesztyű, amiről a múltkor írtam. Nonaknits leírása alapján készült, és bár a leírás 5 oldal volt kinyomtatva, egyáltalán nem volt nehéz megkötni. Az igaz, hogy én csak a hüvelykujjakat csináltam i-cord technikával, ami így utólag nagy hülyeség volt. Szebben is sikerült az az ujj és könnyebb is volt kötni, mint a többit, amelyeket simán körbekötöttem. A leírás tényleg szuper, egyetlen lyuk nincs az ujjak között és nagyon kényelmes a kesztyű.

A színét az első kép adja vissza.

A fonal aldis zoknikötőfonal nyáriasabb változata, vagyis amelyikben pamut is van. 2,5-es tűvel kötöttem.

És biztos, hogy csinálok még ilyet!

Szóval mikrós festés á la Barbi.
Mivel az én fonalam motringban volt, így először is "letekercseltem", vagyis feltettem a gyerekeim kis asztalát lefelé fejjel a nagy asztalra, a fonal egyik végét hozzákötöttem az asztalka egyik lábához, majd szépen körbetekergettem nem túl szorosan. Az ultraprofik és időmilliomosok készíthetnek próbakötést, majd a megkötni tervezett darab tervezett csíkjainak helyét lemérhetik, bejelölhetik így készítve tökéletes "öncsíkozó" fonalakat. No én az ilyenekre lusta vagyok egyenlőre. Utána jönne a gyapjú előkészítése, amit amúgy rendes lány módjára meg szoktam ejteni - volt hogy timsós pácolást is csináltam festés előtt - de éppen az előző postban látható fonalnál teljes egészében kimaradt ez a lépés. Annyira izgatott voltam, hogy nem voltam képes ezzel húzni az időt.
Mindeközben kellett volna megejteni a munkaterület fóliákkal való letakargatását. Kicsit szégyellem leírni, de én ezt is megoldottam egy septiben kettévágott nylonszatyorral. Ezen a ponton sokkal jobban jött volna alátétnek aegy vastag régi törölköző, aminek már úgyis mindegy. Szóval a szatyorra ráfektettem szépen a kezeletlen, száraz gyapjat, majd ecset és egyéb szerszám híján elkezdtem csészécskékből ráöntözni az előre összekutyult festékeket (ételfesték és víz keveréke), amelyeket gumikesztyűs - szerencsére abból találtam egy fél párat - kezemmel próbáltam belenyomkodni a száraz gyapjúba. Amikor körbeértem a színekkel elővettem a legnagyobb jénaimat amibe igyekeztem szépen elrendezni a fonalat, úgy hogy a színek ne nagyon fogják össze egymást. Ezután úgy hasraütés szerűen felhúztam a mikrót olyan 600-700 W-on néhányszor 2-3 percre. Mondjuk 3-4x. (Most olvastam valahol ilyet, hogy 3 perc mikrózást 3 perc pihentetéssel kombinálva ismétlik 3x. Ez kétségkívül precízebb, mint az én "módszerem".)
Utána hagytam a tálba kihűlni, majd ecetes vízben átöblítettem. Megjegyzem szinte egyáltalán nem engedett semmilyen színt az öblítésnél a fonalam. Utána adtam neki egy kis kézimosószert az illat kedvéért, majd kinyomkodtam és megszárítottam. Ezen a ponton bekövetkezett egy kis családi konfliktus, ugyanis a párom egyszer csak elkezdett fel alá rohnagálni, hogy vagy a radiátorból, vagy a kazán környékéről valahonnan folyik a víz, mire kiderült, hogy csak radiátor felé akasztott fonalam csöpög.
Elismerem nem volnat túl szakszerű, de idő és türelem híján kénytelen voltam ezt a rapid módszer alkalmazni. Egyébként a színek szép élénkek lettek. Ugyabakkor azt nem tudom, hogy meddig maradnak ilyenek.

Ja igen! Most szeretném kipróbálni, hogy a fetékes fonalat beletekerem a fóliába, amin festek és úgy teszem a mikróba, vagy forrásban lévő vízbe. Szerintetek a sima folpack kibírja a mikrózást, vagy a főzést? Nem fog szétolvadni?

Festettem 2 ágú tolnaiból szivárványosat mikróban. Az eredmény jobb lett, mint amire számítottam. Természetesen a kép nem teljesen adja vissza a színeket, meg aztán azt is elcsesztem, hogy pacsmagolásnál nem tettem alá régi törölközőt, így néhol összafogták kicsit egymást a színek, de azért összességében szerintem vállalható. Aztán rájöttem, hogy mi a baj az ételfestékkel. Természetes hatású színt még csak véletlenül sem lehet belőle keverni. Szintén tolnaiból de már egyágúból készült ez a kis sapka az egyik embergyermeknek. A kékes szín saját festés a többi "gyári". Minta a ravelry-ről. Neve "turn a square".

Már csak pár sor hiányzik az i-cord kesztyűm passzé részéből csak most valahova úgy eldugtam a fiúk elől azt a kötést, hogy nem találom. Amellett gyerekzokni készül még orrtól kötve, vagyis toe-up technikával, ráadásul egyszerre kötöm a kettőt. Így biztos nem marad pár nélkül.

Kötőtű-játék

Gabellánál egy csodálatos Symfonie Wood Kezdő Kötőtű készletet lehet nyerni, amennyiben október 25-én éjfélig jelenkezel.
Gondolom ez már senkinek nem újdonság. Valószínűleg én leszek az utolsó, aki jelentkezik.

Ez itt egy pár saartje bootie, mégpedig a seamless verzió Fleegle blogjából. Állítólag tuti az illető toe-up zokni leírása is, de azt még nem próbáltam. A turkish cast on mindenesetre zseniális főleg ha valaki annyira utálja - és nem tudja - az elkészült kötést szépen összevarrni, mint én. Az mindenesetre jól látszik a képen, hogy fényképezni még mindig nem tanultam meg.

Most egyébként kesztyűt kötök "visszafelé", de az ujjakat nem i-cord technikával kötöm hanem turkish cast-on-nal kezdem. Eddig csak néhány van kész.

Tudom, hogy nem épp egy kézimukás blogba való bejegyzés, de szerintem annyira szép az új telefonom, hogy a képe idekívánkozik. Egyébként is szeretem a technikai kütyüket, de itt még egyenlőre nem a beltartalomtól vagyok annyira oda, hanem külcsíntől. Ő az!

Olyan régen foglalkoztat, hogy hogyan lehetne szépen váltani a színeket körbekötésnél. És most ráakadtam itt és itt .
Este ki is próbálom az aktuális sapkánál.

Néhány kötőskönyv is érintett az Alexandra e heti akciójában. Ezekről nem tudok véleményt mondani, mert még csak a Kötés Bibliája volt a kezemben, abban ugye ha jól emlékszem csak mintablokk leírások vannak. Vagy nagyrészt.

Ugyanitt, vagyis az Alexandránál pénteken egynapos akció keretében 999 Ft-ért adják a Kötés egyszerűen című könyvet. Ez megvan nekem. A benne lévő minták nem túl divatosak, de ami a legtöbb kötőskönyvből hiányzik, az ebben megvan. Részletesen vezet végig az alapvető technikáktól egészen a zokni és kesztyűkötésig. Nem kötöttem még belőle egyetlen darabot sem, így a minták pontosságáról nem nyilatkoznék, de nekem megbízhatónak tűnik. Persze fordulhat elő hiba, már csak a fordításból adódóan is, ahogy más könyvnél már tapasztaltam. Nem kell nagy minőséget, fényespapírt és egyebeket várni, de szerintem egy 1000-t megér.

Szívesen mutatnék képet, lenne is miről csak éppen fényképezni vagyok lusta. Sőt azt sem tudom hogy hol van a fényképezőgépem!

Amotae Évi körkérdéseket intézett a kötősökhöz a blogjában. Gondoltam én is válaszolok neki. (Bár mostanában inkább punnyadós vagyok, mint kötős, már ami a szabadidő eltöltését illeti.)
Hány éve kötsz/horgolsz?
Hát tulajdonképpen nem mérném években. A mostani fellángolásom kb. 10-11 hónapja kezdődött, egyrészt a fent említett hölgynek, másrészt Bucillának köszönhetően. Tőle legfőképp a klassz kis színes kötőtűket írigyeltem meg, amikből le is csaptam néhányra Zsuzsa tavalyi leárazásán. Szóval mondhatom azt is, hogy a dizájnos kis kötőtűk iránti rajongásommal kezdődött minden. (Amik egyébként baromi jól néznek ki, de sajna az én kezemben elég könnyen lepattant a 3,75-ös zoknikötők vége. Én kis botor azt hittem ez standard méret, el lehet képzelni, hogy hogy néztek rám a helyi kézimunka boltban, amikor 3,75-ös zoknikötőtűket kértem.)
Persze gyerekkoromban kötöttem egyszer csősapkát, amit elkezdett, majd befejezett nekem valaki, majd 4-5 évvel ezelőtt elővettem a kötés-horgolás című könyvet és az otthon talált acryl fonalakból gyakorlatoztam egy kicsit. Például megtanultam csavart mintát kötni. Sőt még zoknikötőtűket is vettem, igaz kicsit vékonyakat, vagy 1-1,5-ek lehetnek, úgyhogy néhány kör után el is ment tőlük a kedvem. Amúgy akkor mindösszesen egyetlen egyszerű sapkát sikerült befejeznem. És nem hordtam csak akkor ha sötétben futni mentem.
Tehát összességében inkább csak tavaly ősztől tudok egy munkát elkezdeni, úgy-ahogy megkötni és befejezni is. (Előtte csak azért tudtam befejezni azt a sapkát, mert nem kellett semmit leláncolni, csak a megmaradt néhány szemet összehúzni.)
Horgolni most tanulok. A nagyi négyzet már megy.

És hogy kitől?
Valamikor gyerekkoromban valahonnan megtanultam a simát meg a fordítottat, de tulajdonképpen normálisan kötni az internetről tanultam meg. Isten tudja hányszor adtam hálát a Youtube-ra feltöltött kötős videókért. Amúgy kiderült, hogy 10 hónappal ezelőttig a simát sem jól kötöttem. Mindig olyan csálén álltak a szemek, aztán megnéztem valamelyik oldalon és lőn világosság. Kiderült, hogy nem jó irányból szúrok a szembe.
A másik nagy dolog az volt számomra, amikor kiderült, hogy angolnyelvű leírásból nem is olyan nagy ördöngősség kötni. Először rohadt bonyolultnak tűnt, de mikor átrágtam magam egy-két leíráson már ment minden, mint a karikacsapás. Először még lefordítgattam magamnak a leírásokat, most már könnyebb az angolból kötni. Például tudom, hogy kell ssk-t kötni, de fogalmam sincs hirtelen, hogy hogyan kellene lefordítani.

Miben tartod a kötő és horgolótűidet és az elkezdett munkát?
Hát sajnos össze-vissza. Szatyrokban, fiókokban, polcokon a lakás minden létező pontján. Most éppen ott tartok, hogy a 3-as zoknikötőtűimből csak 3 db-ot találok, így bekellett vennem még a babacipőkötős buliba egy 3-as körkötőtűt is.
Az elkezdett munkákat egy darabig szem előtt tartom, aztán mikor már jó régen nem nyúltam hozzá, akkor lelkiismeretfurdalástól vezérelve jól elsüllyesztem.

Közben meg nagyon írigylem a kérdések elindítóját a klassz kis tartója miatt.

Egyszerre hány munkán szoktál dolgozni?
Nos most van egy zoknim, aminek már csak az orra hiányzik (meg persze a párja, hi-hi). Egy kendőm, amit valósznűleg vissza is fogok bontani, babacipő, amiből először kötöttem egy fél pár összevarrós változatot, majd találtam körbekötős változatát, de még abból is csak a fél pár van kész, van fél pár saját részre készült mamuszom, fél pár ujjatlan kesztyűm (szerintem már nem lesz párja), fél pár zoknim nagyon csúnya fonalból. De múlt héten befejeztem egy hálós szatyrot!
Amúgy ezek közül már csak az először említett zoknit és a babacipőt tervezem befejezni.

Na hát először is íme az én Gail-em. A mintát nagyon szerettem kötni, a színe nem igazán az enyém, de annyira rá voltam indulva a csipkekötésre, hogy a tél elején felhalmozott Regia zoknifonalaimból választottam ezt hozzá. Természetesen 5-6 sorral a vége előtt elfogyott a 10 dkg-os gombócom, így rendelhettem újabb 40dkg-t különböző színekben. Így van már belőle 2 gombóc halványzöld (ebből csinálom most a Balticot), halványsárga, mogyoró, sötétkék, sötétbarna. Ha tudtam volna, hogy fonalat kell még hozzá rendelnem, akkor valószínűleg lekötöttem volna még a levélmintát 1-2szer. Így ugyanis nem lett egy kifejezetten beburkolózós darab.

Több helyen el is rontottam a mintát, de most már nem tudnám felidézni, hogy hol. Valamiért pedig nem sikerült olyan szép csúcsosra blokkolnom. Mindegy. Íme az első kendőm.


Itt pedig a festett fonalaim. Mind Rikkerék féle (köszönet Ercsunak), a kék kétágú, a többi egyágú.
A zöld színét nem adja vissza igazán a kép. Élőben sokkal élénkebb. Ez Deka batikfestékkel készült, előtte timsóval pácoltam.

A narancssárgákat ételfestékes vízben főzőgettem. Az élénkebb volt a próba, szerintem az nagyon tuti lett. Ugyanakkor mikor beleraktam a 2. sokkal nagyobb adagot (a világosabbik narancsból még van egy jó adagom felgombolyítatlanul), annak sajna már nem lett olyan jó a színe.

A kéket Marabu-val festettem. Igazából jobb színt lehetett volna elérni szerintem ezzel is, ha kicsit megfőzögettem volna benne a fonalat, de ezt csak szimplán beleraktam a forró festékbe és hagytam benne kihűlni (véletlenül egy egész éjszakán át, mert elaludtam).

Szóval leggazdaságosabban az ételfestékkel lehetne festeni (egy kis doboz 95 ft), csakhogy ehhez szükségem lenne egy nagyobb edényre, meg egy jobb forrásra, itt ugyanis csak pirosat, kéket, és narancsot lehet kapni.

Egyébként a kéknél és a narancsoknál már nem vesződtem a timsós pácolással. Állítólag élénkebb és tartósabb lesz tőle a szín.


Itt pedig végül az eperkéim, amelyeket egy éve készülök kihímezni, de csak most, így az eperszezon beköszöntével éreztem igazi késztetést, hogy belekezdjek. És nem vagyok benne biztos, hogy nem csak a következő eperszezonra fogom befejezni. Ugyanez előrehaladottabb állapotában megtekinthető Ninánál egyéb eperkék társaságában.

Szolid szülinap

Kezdhetném úgy, hogy nagy nap a mai, ugyanis egy éve indítottam útjára ezt a blogot, de legyünk őszinték a blogom elmúlt 1 éve ezzel a 22 bejegyzéssel vajmi kevés büszkeségre ad okot.
Kati azért ezúton köszönöm neked, hogy feliratkoztál hozzám rendszeres olvasónak így is, hogy tulajdonképpen nincs is mit olvasni nálam!
Ráadásul most sem mutatok semmit, ugyanis új fényképezőgép van már 2 hónapja, kép azonban alig készült még vele, az a kevés is a srácaimról. Igazán sok mutogatnivalóm sincs. Befejeztem egy Gail kendőt (amit azóta anyukám eltüntetett) elkezdtem egy Baltic-ot meg zoknit is kötök most a nyáriasabb Aldi-s fonalból. Gyapjút is festettem több módszerrel és erről azért tervezek egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést képekkel. Sőt újra előkerültek a hímzőcuccok is de sajnos kész képpel még ez ügyben sem büszkélkedhetek. Ez utóbbira egyébként az indított, hogy bár karácsony óta bent lakunk a "megnagyobbított" házikónkban, a falak még mindig olyan csupaszak, mintha lakatlan lenne a ház. Vagyis egy képünk van, amit karácsonyra kaptunk az öcséméktől (az após jelöltje fetőművész). A többi helyiségbe pedig azért nem vásárolok dekorációt, mert természetesen fejben meg van, hogy hova mit fogok készíteni, de eddig a megvalósítással még akadnak gondok.
Az az igazság, hogy totál szét vagyok csúszva. A gyerekeim március elejétől bölcsibe járnak, én március közepétől dolgozok (ráadásul új munkahely, sok tanulnivaló, nagyobb felelőség), a ház egyfolytában szalad, a szabadidőm a nullához közelít, magamra szinte semmi időm nem marad. Mindeközben halálosan frusztrál, hogy mások mindig olyan összeszedetnek tűnnek. Család, háztartás, munkahely, hobbi - hogy lehet ezt mind normálisan összegyeztetni? Ja és persze a hobbi alatt azt értem, hogy a kézimunka mellett még sportra is szükségem lenne hetente 3-4x, hogy jól érezzem magam. (( Egyébként az egyetlen dolog, amire a kelleténél is több időt szakítok, az a kézimunkás cuccok vásárlása. Probálom visszafogni magam, de hát úton-útfélen kihagyhatatlan ajánlatokba botlok.))
Emellett sajnos egy egézségemet érintő kisebb rossz hírt is kaptam a héten. Nem tudom ki hogy van vele, de ha egészségről van szó én semmit nem féltek annyira, mint az agyam és a szemeim épségét. No gondoltam egyet, ha már a munkahely kifizeti a szemüveget, elmegyek szemészhez nézze meg nincs e szükségem rá. Hát a látásom élességével nincs nagy gond szemüveg nélkül láttam a legalsó vonal alatti sort is (azért már ha ott voltam a bal szememre felírtak egy feles lencsét, mert azzal egy árnyalatnyival élesebben láttam), ugyanakkor a szemész közölte, hogy el kell mennem egy látótér vizsgálatra, ugyanis zöld hályog gyanús vagyok. Ki is találtam, hogy elmegyek mielőbb, hogy bizonyosságot szerzhessek, erre a nő benyögi nekem a telefonba, hogy június 24-re tud beírni. Ezek után nyilván nem mondtam neki, hogy én legkésőbb jövőhétre gondoltam. Azóta persze saját látótér vizsgálatokat végzek és egyfolytában azzal nyaggatom a környezetemet, hogy mondják meg ők milyen szögig látják a fejük mellé tett kezüket. Remélem senkinek nem fogok az idegeire menni!

Most pedig ünnepélyesen megfogadom, hogy ezentúl sokkal rendesebb alkotó és blogoló leszek! Sőt! Megpróbálok kialakítani valami jobb rendszert az életem egyéb területein is. Hátha menni fog ezentúl a 48 órák 24-be sűrítése!

No gondoltam ma csinálok képeket a félkészeimről, meg anyukám calorimetry-éről hát nem megadta magát a fényképezőgép! Vagyis remélem csak az SD kártya, ugyanis a tök üres kártya ellenére azt írja ki, hogy nincs több hely. Azért aggódom egy kicsit, hogy mégis a gép lehet, mert elméletileg úgy emlékszem lennie kell valamennyi belső memóriájának is. Holnap kölcsönkérek egy kártyát, aztán kideül az e a gondja. Reménykedem!

Na lassan csak előkerülök. Költözés és internethasználati problémák is hátráltattak, na meg persze az időhiány, de azért a kötögetés az ment. Sajna nincs képem minden művemről, amiket ajándékba csináltam, azokat elfelejtettem lefényképezni. A sapkák viszont az enyémek. A képeket kb 1 hónapja csináltam, azóta készülök erre a bejegyzésre.

Az első egy bizonyos better bucket, csak nem találtam meg még rá a megfelelő nagy méretű fa gombot. Az enyém Schachenmayr Joana fonalból készült . Felerészben merino.

Ennél a mintánál próbáltam először az ideiglenes kezdősoros kezdést (provisional cast on). Nem is volt olyan bonyolult, mint amilyennek első olvasatra tűnt. Először egyébként Iancsánál olvastam erről a technikáról a lusta macska kötése kapcsán és akkor úgy gondoltam, hogy ez nekem még szörnyen magas. Mondjuk egy fél éve még ugyanezt gondoltam az angol nyelvű leírásból való kötésről is. Aztán kénytelen voltam erőt venni magamon, mert megláttam ezt a sapkát a knitty-n és tudtam, hogy ezt mindenképpen szeretném megkötni. Aztán rájöttem, hogy nem is olyan nagy ördöngősség megérteni az angol nyelvű leírásokat. Ha mégis problémám van akkor ott van a youtube, az általában beszokott jönni. Majdnem mindig találok kötős videót egy-egy problémámra.
Egyébként ezt a sapkát imádtam kötni, lehet, hogy fog még belőle készülni, főleg, hogy ez nem gyapjúból készült és azt is szeretném kipróbálni. Pláne valami jó színben!



Ezeken felül csináltam egy barátnőmnek diamond fantázianevű kézmelegítőt, az öcsém barátnőjének fetching-et, az öcsémnek zoknit, ezen felül pedig van félkész kézmelegítő ezzel a mintával magamnak, mamusz (hát persze, hogy félpár)sk. festett fonalból szintén magamnak, félkész (na jó, inkább negyedkész) Kiri kendő, Anyukámnak Calorimetry szintén sk. festett fonalból, megy egy csomó elkezdett, majd félbehagyott, lebontott munka. Ja és még van egy fél pár zokni is életem párjának. Most éppen azon ügyködöm.
Egyébként pedig tökéletesen ravelry függő lettem. Nem tudom kinél olvastam először róla, de ezúton is szeretnémn megköszönni, hogy eljutottam ebbe a kötős földi paradicsomba.