csak egy gombolyag.......sapkák és mohair sál

Ami a címet illeti tulajdonképpen ez az egy projekt, ami valóban egyetlen gombolyagból készült. Mégpedig egy olyan gombolyagból, ami jó régen ott feküdt már a dobozomban. Lucának gyorsan megkötős sapka kellett (mert minden mást lecibált a fejéről, amúgy néha ezzel is próbálkozik), és ez volt a leglányosabb fonal amit hirtelen találtam. Meg úgyis csak ez az egy volt belőle. Márkáját tekintve merino mix 50% merino 50 % akril. Azt hiszem. Minta itt. Ihlet Flier Judittól.

A következő is majdnem egy gombolyagos. Végül is egy gombócnyi Schachenmayr Hair-ből és egy fonalmányi Barka Felhő Marrakesh-ből készült. A Hair-t valamikor az özönvíz előtt vettem, amikor még nem volt jellemző ez a típusú fonalválaszték, konkrétan ennyire színes holmit csak elvétve lehetett látni. A fényképezőgépem egyébként nem nagyon kedveli ezt a színt. Aztán megláttam a sálat ebben a könyvben (ez is évekkel ezelőtt volt) és azóta tudtam, hogy ebből a mohair fonalból ez a sál fog készülni, csak mostanáig vártam a megfelelő fonalra, amivel kombinálhatom. A nagy tűk miatt irtó gyorsan elkészült, nem volt időm ráunni. Így karácsony előtt nagyon gyorsan lehet ajándékot varázsolni az ilyen mintákból.
Egyébként a könyv akciós a librinél, lehet, hogy máshol is. 1500-t szerintem nagyon megér. Főleg kezdőknek, ugyanis az egyes mintákon keresztül bemutat egy csomó izgalmas technikát. Érinti például a fonalfestést, vagy a nemezelést is.

Mondanám, hogy a következő sapka kakukktojás, de igazából mégse. Ugyanis egy gombolyag kellett ehhez is, csak egy 10 dkg-os rikker 2 ágú merinó gombolyag. Nekem nagyon nagy lett, pedig az eredeti mintától kisebbre csináltam, vagyis ahogy ott is javasolják a rövidebb verzióhoz, az első csavarás után én csak 3X ismételtem a mintát a fogyasztás előtt. El sem tudom képzelni, mi lett volna ha még egy ismétléssel hosszabbra csinálom. Mondjuk valószínűleg az én fonalam jóval vastagabb volt, mint amilyennel a minta dolgozik.
Most ahogy nézem a képet egészen tetszik. Pedig sajnos már el is ajándékoztam.

Lady grey lace shrug

Hát ez sem tegnap készült el. Egész pontosan október 1-én esküvőn voltunk, arra készítettem magamnak, csakhogy utána nem sokkal anyukám kölcsönkérte, majd úgy eltette, hogy csak a napokban tudta visszaadni.
A minta az egészen egyszerűen zseniális. Mondjuk az igaz, hogy ez volt életem első ilyen online fizetős mintája, de azt kell mondjam nagyon megérte. Nem egyszerűen egy kötött téglalapról van szó, amelyet aztán a karján összevarrunk és kész. A háta közepén kellett kezdeni javasoltan judy's magic cast on-nal. Ehhez én Curious knitter segítségét vettem igénybe. Szóval kezdés középen utána karnál összekapcsolva, onnan körben kötve. De a legzseniálisabb a kar befejezése, vagyis a kézelő (bocsi nem találtam jobb kifejezést a cuff-ra). A kar szemeit ugyanis a tűn kellett hagyni, majd újabb ideiglenes kezdéssel kellett felszedni a kézelő szemeit, amelyet ezután a karra merőlegesen kellett kötni és minden második sorban hozzákapcsolni a tűn lévő szemekhez. Mármint a kar szemeihez.
Egyébként ilyen módszerrel kötött kendőszegélyről írt a napokban Gabi is itt.
Sajnos először kb. 2-3 napi munka után vissza kellett bontanom, mert az eredetileg elkezdett "m"-es méretet nagyon nagynak találtam. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy az én fonalam vastagabb volt egy kicsit, mint amit a minta ajánlott.
A fonalvásaztásomról annyit, hogy mivel nagyon elegánsat szerettem volna először mindenképpen pillangó -ból szerettem volna, de sajnos a manga színből már nem volt annyi, amennyi kellett volna, így más fonal után kellett néznem. Miután a minta fingering vastagságot kért, így utólag azt mondom, hogy a cinege jobb lett volna, de akkor valahogy úgy gondoltam, hogy a vasárnap hátha elegánsabb lesz a kasmír tartalom miatt. Közben persze arról is letettem, hogy szürke legyen, mert féltem, hogy nem fogom eltalálni a ruhámmal harmonizáló árnyalatot, így inkább a fekete mellett döntöttem. Így azt is megtapasztalhattam, hogy feketét kötni elég utálatos dolog.
Végül egy jó nyomi kép a hátáról csak hogy jobban lássátok a mintát.
Ja majd elfelejtem, a végén még körbehorgoltam legyezővel (azt hiszem így hívják). Ötlet Wonderlanding Esztertől.
És a blokkolást sajna kicsit túlhúztam.

megválnék néhány cucctól

Nem szívesen teszem, de arra jutottam, hogy idő és hely hiányában kénytelen vagyok megválni néhány keresztszemes készlettől és zoknifonaltól.
Nos hát az első eladásra kínált portéka történetesen egyik sem. Egy Zweigart rotunda terítő, amelyhez ajándékba adok egy zweigart füzetet, ami többek között tartalmaz 4 különböző mintát ehhez a terítőhöz. Ára 3000 HUF+postaköltség.

A következő készleteket, mind felbontottam, de érintetlenek. Egyedül a dim-be annyira nyúltam bele, hogy szétszortíroztam a hímzőket, egyébként az is új. A dim és az MP darabja 2500 HUF+ postaköltség, a kis lanarte 1000 HUF+pk.

Az aldis zoknikötő fonalak 75% gyapjú, 25% poliamid összetételűek. 5 dkg-os gombolyagok, amelyek 210 m hosszúak. Áruk 500 HUF/2db +pk.
1. rózsaszín-sárga-kék ELKELT
2. barna-kék ELKELT
3. fekete-kék
Regia zoknikötő fonalak 75% gyapjú, 25% poliamid összetétellel. Gombóconként 10 dkg és 420m. Ára 800 HUF/db +pk. ELKELT

A kit-ek és az abrosz csomagolása kicsit viharvert, de amúgy akár ajándéknak is ideális.
Kérdést feltenni, vagy a cuccokra jelentkezni kommentben, vagy a sulyokbarbi@freemail.hu email címen lehet.

Rózsika baba és Little sister's dress Lucának

Mostanában fedeztem fel, hogy bár nincs számláló az oldalamon, ugyanakkor a blogger elég jó kis részletes statisztikát szolgáltat az oldalt látogatókról a forgalom forrása és a közönség megoszlására tekintettel is. Ez nekem tényleg új és elég megdöbbentő is. És akkor most mondanám, hogy ezennel fogadom, hogy ezentúl tényleg, de tényleg rendesen vezetem.......de inkább nem teszem.

Van viszont más fogadalmam, például, hogy ezentúl minden hónap első hetét valamelyik régebben megkezdett munka befejezésére fordítom. Így jutott ilyen állapotba a képen látható Rózsika baba. Akinek mondjuk még hiányzik a ruhája, de például már bugyija(igaz 2 számmal nagyobb) van. Rikker merinogyapjúból készült, ami nem volt egy nagy ötlet, ugyanis már most ki van egy kicsit bolyhosodva, meg hát annyira nem is puha, mintha pamutból lenne. Igazából azért választottam ezt, hogy fonalfaljak egy kicsit és mert úgy gondoltam, hogy a színek pont megfelelőek lesznek. Tervben van egy tesó neki valami ölelgetnivalóbb anyagból.

A minta Susan B. Anderson Itty-bitty toys című könyvéből származik. Őszintén szólva amikor először átfutottam a mintát megállapítottam, hogy jó-jó aranyos, de semmi különös, valahogy nem elég innovatív. Minden darab külön, igaz körben kötve (már ez is nagy előrelépés az eddig általam látott játékmintákhoz képest) készül. Aztán ahogy haladtam, rájöttem, hogy egészen zseniális dolgok is vannak a mintában. A legnagyobb kedvencem mindenképpen a haj kötése volt, de nagyon ötletes a szem elkészítése, vagy a térd megoldása is. Azért legközelebb a fejet és testet egybe kötöm, illetve az ujjakat is megpróbálom úgy megoldani, mintha kesztyűt kötnék.

A nevét Zalán adta, pontosabban ő Csipkerózsikának nevezte el, de az én javaslatomra Rózsikára egyszerűsítettük.

És akkor a kisgazdával:

Egyedül:

A kis ruhával a Tarkabarka nyárra neveztem be még az utolsó pillanatban. Sajna nem nyertem semmit, ha csak azt nem tekintem győzelemnek, hogy a ruha teljesen készen van. Őszintén nem tudom mikorra készült volna el, ha nincs a játék. Még Húsvét előtt elkezdtem....
Eredetileg szivárvány színűre terveztem, de úgy túl rövidnek találtam, így kapta még a rózsaszín csíkot, amivel viszont nem vagyok 100%-osan elégedett. Így persze hosszabb lett, mint az eredeti mintában elő volt írva. Lucára még egy kicsit nagy.
Minta: Little sister's dress by Tora Froseth
Fonal: Barka Gilice

Szivárványos párnahuzat

A múltkor mutatott párnahuzat végre elkészült. A háta egy régi piros pulcsiból készült. Szerintem csini lett!

párnahuzat újratöltve

Bár csapnivalóak a fényviszonyok nem bírom ki, hogy ne posztoljam az újabb horgolt párnahuzatot. Kicsit jobban átgondolt a színválasztás, mint az előző esetében, sőt most már a könnyebb összeállítás érdekében a hullámok kiegyenesítésére is gondoltam, bár az nem sikerült tökéletesen. Az alvégen nem lett rossz, de a kezdő láncszemsorba horgolás, hát hogy is mondjam, kicsit freeform lett. Most már csak valami régi vékony kötött felsőt kell találnom, amiből megalkothatom a párna hátoldalát. Kár, hogy a turikban épp nincs szezonja az ilyen daraboknak.

És ez most horgolás

Szóval ez a párnahuzat története kb. 1 évvel ezelőtt indult, ugyanis a lányomnak szántam kis babatakarónak, de csak nem haladt úgy a dolog, ahogy én gondoltam, így elkezdtem törni a fejem, hogy mivé is lényegülhetne át. Rájöttem, hogy félbehajtva pontosan párnahuzat méretű az én kis takaróm. De természetesen még így is állt a dolog hónapokig, míg végül a barkafonal Tarkabarka Nyár játéka megadta az utolsó lökést, hogy befejezzem.

A maki Zalánkámnak készült, ő választotta ki a mintát a ravelry-n. Kende pandát, vagyis inkább pandácskát kapott, de arról még nincs kép.

Egyébként vicces volt, mert a gyerek alig bírta kivárni, hogy kész legyen, így első nap úgy vitte az oviba, hogy csak teste meg feje volt, majd következő nap nőtt két keze, majd két lába.

Viszont most Lucának készül baba ebből a könyvből:

ami nagy örömömre a héten megérkezett. Egyébként a bookdepository-ról rendeltem és meg voltam elégedve a szolgáltatással.

DFEA hortenzia 2

Vissza a bökéshez

Szóval 2 hete még biztos nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben hímzőtűt ragadok, de aztán nem egészen 2 hete szerdán egyszer csak bekattant valami, ami nem volt más, mint hogy annyira, de annyira vágyom egy rózsaszín hortenziára, hogy nem élhetek tovább nélküle. Erre rögtön beugrott az egykori dfea magazin egyik száma, amelyet iziben elő is kotortam. Anyaggal viszonylag jól el vagyok eresztve egykori harácsolásom eredményeképp, így már csak a hiányzó hímzőket kellett megszereznem. Hál' Istennek, az utóbbi időben már nálunk is lehet dmc-t kapni így csak másnapig kellett várnom, míg eljutottam a helyi rövidáru boltba. Nagyon elővigyázatosan nem vettem meg minden színt, mert mi van ha menet közben beleunok, de eddig úgy néz ki kitart a lelkesedésem. Ha kitartok a hétvégéig -úgy tervezem addigra elkészül a kép legszívatósabb része a hortenzia feje - akkor talán első lelkesedésből be is lesz fejezve.

És hogy miért vagyok ilyen bizalmatlan magammal? Azt hiszem a 2. kép láttán érthető lesz. Talán még ezen a gyatra képen is látszik, hogy a sokaságból 2 kép gyakorlatilag majdnem készen van 1-2 óra munka ha van vele, a lan orchidea mégis 4 éve pihen. Na hátha kedvet kapok valamelyik befejezéséhez.

sapka és egy-két régebbi darab

Lucának készült ez a kis sapka 2-3 hete átmeneti darabnak (azóta kiderült, hogy az átmeneti idő megint kimarad). Mintája innen. Sapka kötésnél ezt mindig elmondom, de ezt tényleg annyira jó volt kötni, hogy bizti magamnak is csinálok egyet. Főleg, hogy ezen a télen szégyenszemre fedetlen fejjel jártam. A minta eredetileg 110 szemre szól amit én lecsökkentettem 88-ra, illetve a passzé hosszából is lecsaltam néhány sort. Így utólag kár volt, ugyanis a szorgos blokkolás ellenére is kikandikál belőle a gyerek füle (pedig az én gyerkőcömnek a korabeliekhez képest tényleg nem nagy a bucija). Szóval a megadott paraméterekkel és 3,5 tűvel ez a fejfedő inkább 3-6 hónapos babára való, mint az én 8 hónapos lányomra. Egyébként pedig Barka Cinege babarózsaszín árnyalatának 2 szálából készült a sapka.

A kis kardigán még Luca születése előtt készült. Nagyon pici, tényleg újszülött babára való. Schachenmayr Jazz-ből kötöttem, úgy emlékszem 3,5-es tűvel (de lehet, hogy 3-al) és önszorgalomból körbehorgoltam. Minta a ravelry-n.

Végül egy régebbi kesztyű. Minta szintén a ravelry-n.

Luca, a Shalom kardigán és a többiek

Azt hiszem jobb ha már nem mentegetőzöm. Ez van. Félévente egy bejegyzés (na jó most kicsit nagyvonalú voltam). De ilyenkor legalább van mit mutatnom.


Először is Luca Sára a lassan 7 hónapos tündérlány.




Készen:
Sk festett Rikker gyapjúból kiscipő

Illetve egy Shalom cardigan (módosított változat), ami tulajdonképpen még nincs is készen, ugyanis hiányzik róla még a 3 gomb. Épp most nézegetem az Ercsunál kapható festett fa gombokat, hogy színvilágában melyik is lenne igazán megfelelő.

Fonal schachenmayr sportic. Ebben a nem túl szerencsés színben vettem tavaly ilyenkor leárazva a passzió meridánál. Gondoltam arra elég jó lesz, hogy a doboz mélyén várjon a sorára és láss csodát mégis elkészült. Igazából nagyon szívesen megkötném még egyszer a Barkáék Mosó masájából hosszú ujjal és végig gombosan. És talán nem ennyire hosszúra. Mert ezt most majdnem addig kötöttem, amíg a fonal tartott. A színe nem ennyire rossz, de azért elég gáz orgonalila. Amúgy a mérleg szerint 30 dkg, vagyis 6 gombóc.

Félkészen:

Ő itt egy pár Jaywalker zokni .....lesz majd egyszer. De jó lenne hamar, mert az ember már nagyon mérges, hogy neki még mindig nem kötöttem zoknit. Így viszont, hogy ez parkol a 2,5-ös tűimen a legnagyobb jószándék ellenére sem tudok az ő zoknijához hozzákezdeni.

Ő pedig itt természetesen babatakarónak indult, de most már annak is örülhet, ha párnahuzatként végzi.

És most újra megfogadom, hogy amíg az itthoni készleteken nem apasztok (az elkezdett projekteken túl ) még mondjuk legalább egy fél kilónyit, addig nem veszek semmit. Főleg, hogy most már csak gyedet kapok. Én szegény!

Ó de jó lenne már otthon feküdözni a hűvösben, a meleg irodai meló helyett. Pedig még ezt a 3 hetet mindenképpen jó lenne kihúzni, amíg a főnökasszonyom szabin van.
Mire meg abbahagyom a melót, kiteszik a gyerekeimet az oviból. Na az sem lesz egy fáklyás menet.
Mindegy! Citron-t elkezdtem, csak a fényképezőm le van merülve. A Malabrigo merino lace irtó vékony (sosem kötötem még ilyenből), de megkötve szerintem nagyon szép lesz! A ravelry-n néhányan bírálják, hogy nehéz gombolyítani meg visszabontani. Ez előbbi szerintem egyáltalán nem volt vészes, az utóbbiról meg még Hál'Istennek nincsenek tapasztalataim. Hátha nem is lesznek. Főleg ha így haladok! Az utóbbi 3 napban két sort sikerült belekötnöm és most még csak a 81 szemes soroknál járok. Mi lesz a négyszázegynehányasoknál?

Clapotis

Nos a clapotis elkészült. Természetesen nem önszántamból fejeztem be, hanem, mert égetően szükségem volt két kis kötésjelölőre és hát kis kötésjelölőim mindegyike a clapotisban tartózkodott. Gondoltam kötöm addig, amíg fel tudom szabadítani a szükséges kötésjelölőket, de ekkor hirtelen rájöttem, hogy már milyen keveset kellene kötnöm, hogy befejezzem. Így győzött a józan ész és a Shalom kardigán folytatása (na hozzá kellett az a két kis fránya) és a Jaywalker zokni elkezdése előtt (azóta már persze elkezdtem) befejeztem a kendőt. Éles szeműek előtt gondolom nem marad titok, hogy a kilógó szálak eldolgozása, azért még várat magára. Van benne azt hiszem 17 dkg tolnai egyágú "gyárilag" mogyorószínűre festve.
Amúgy az emberem lefosozta a színét, biztos anyukám is megtette volna ugyanezt, ha már látta volna. Valahogy a család nem osztja a natúr színek iránti vonzalmamat. Pedig én pont azért szeretem őket, mert ezekkel valahogy kevésbé lehet melléfogni. Már ami az öltözködést illeti.
No sebaj, kíváncsi vagyok mit szólnak majd a következő kendőmhöz, ami a tervek szerint egy Citron lesz a 2009-es téli Knitty-ből ráadásul Malabrigo Yarn Lace Apple green árnyalatából. Kicsit sajnálom, hogy az 1001 fonalnál csak 1 volt raktáron ebből a színből, így csak a leírásban szereplő méretű kendőcskét fogom tudni megkötni. Elég picurka. Mondjuk miután ez az apple green sem kifejezetten az én színem (annál inkább az anyué), így ha bejön a minta és a fonal, akkor majd magamnak megkötöm valami más színből nagyobb méretben.

képek is

Hoztam egy kis ezt is azt is.

Ezt a képecskét majd egy éve mutattam utoljára (kb. akkor volt utoljára hímzőtű a kezemben; nem is, most hazudtam, mert azóta elkezdtem a Humprey's órát a gyerekszobába, de még azt sem mutattam). A múlt hétvégén elővettem, így szemfülesek talán találnak rajta némi haladást az egy évvel ezelőtti álláshoz képest. Még egy-két (vagy öt) eperszezon és meg is lesz.

Életem első horgolmányai. A nagyi négyzetet szeretném még bővíteni akár egy párna méretére (a színek jobbak élőben, majd megpróbálom valami fehér háttér előtt is fotózni), a virág mintája pedig a sok egyéb csodát is kiötlő Attic24 blogjáról való. Egyébként a leírásai olyan pofon egyszerűek, hogy így rögtön elsőre ilyet sikerült csinálnom. Ja igen a kis virág közpére még kívánkozna egy kis gomb amit már rég meg is vettem, csak még nem varrtam fel. Egyébként farmerdzsekin kitűzőként kifejezetten jól mutat.

Elkezdtem egy csíkos táskát is horgolni Attic 24 leírása alapján de a színösszeállításnál kicsit túllőttem a célon (olyan szép színeset szeretem volna mint az ő kreálmányai), így valószínű előbb-utóbb lebontásra kerül. Továbbá nagy örömömre szolgál, hogy végre olyan fonalat mutatott nemrég egy posztban, amit én is kinéztem, mint jövőbeni horgoló-alapanyagot, ugyanis nálunk is kapható és iszonyatos színválasztékban (ő is főleg ez utóbbiért dícséri). Ez nem más, mint a Rico creativ cotton, amit a Kézimunkabirodalomban 33 színben lehet kapni. De sajnos megfogadtam, hogy csak akkor vásárolok belőle, ha az otthon lévő pamutkészleteimet kimerítettem. Ki tudja, hogy 5-10 év múlva lehet e még majd kapni. (Tartok tőle, hogy az elhatározásommal azonnal problémák lesznek amint a fent említett blogon meglátok valami szivárványszínű csodát ebből a fonalból. Lehet jobban járok, ha most egy darabig nem nézelődök arra.)

Végül pedig itt van az alakuló Clapotisom. Minta a knitty-n.
A minta végülis haladós, csak mint a múltkor is említettem baromi uncsi. Egyszer csak kész lesz! Eddig nem egészen 15 deka rikker-féle egyágú mogyorószínű merinó van benne.

Nyereményjáték a Barkafonalnál!
Az én fantáziámat különösen izgatják az elérhető árú és nagyon szép színekben kapható pamutfonalaik!

babyboom

Hát igen sok minden történt mióta utoljára jelentkeztem, de kétségkívül a legfontosabb, hogy újra bővül a család. Ráadásul úgy tűnik, hogy a fiúk mellé egy kishölgy érkezik hozzánk augusztusban. Igazság szerint az első hónapokban nagyon nyomott voltam nem volt kedvem semmit csinálni. Utána csak olvasgatni volt kedvem, de szerencsére mostanában kezd visszatérni belém az alkotókedv. Főleg mióta tudom, hogy kislány lesz az új jövevény.
Mostanában (na jó, úgy másfél-két hónapja) egy clapotis-sal küzdök, csakhát annyira unalmas, hogy néha egy hétig csak egy-két sort kötök.
A múlt héten táppénzem voltam (veszélyes terep, kezdek ráérezni az ízére) és új dilivel kezdtem kacérkodni, a horgolással. Télen már próbálkoztam a nagyi-négyzettel, de a héten már virágokat horgoltam, sőt egy szivárványos táskát is elkezdtem. Be kell, hogy valljam, a neten található leírásokkal, videókkal egészen jól boldogulok. Persze semmi bonyolultat nem vállalok, meg ráadásul magyarul még csak nem is tudom, hogy milyen pálcákat horgolok, vagy egyáltalán mit csinálok.
A horgolási láznak viszont egyenes következménye volt a pamutfonal készleteimnek bővítése. És őszintén szólva csak azért nem lőttem jobban túl a célon, mert a boltban eléggé korlátozott volt a színválaszték. Ó, hogy miért nem valami olyat csinálok amihez van otthon alapanyag. Mondjuk megköthetnék kb. 10 pár zoknit, mert arra van otthon fonal, vagy kihímezhetnék 10-15 képet, amihez már megvan minden fonal, anyag, vagy készlet.

Nos itt van az i-cord kesztyű, amiről a múltkor írtam. Nonaknits leírása alapján készült, és bár a leírás 5 oldal volt kinyomtatva, egyáltalán nem volt nehéz megkötni. Az igaz, hogy én csak a hüvelykujjakat csináltam i-cord technikával, ami így utólag nagy hülyeség volt. Szebben is sikerült az az ujj és könnyebb is volt kötni, mint a többit, amelyeket simán körbekötöttem. A leírás tényleg szuper, egyetlen lyuk nincs az ujjak között és nagyon kényelmes a kesztyű.

A színét az első kép adja vissza.

A fonal aldis zoknikötőfonal nyáriasabb változata, vagyis amelyikben pamut is van. 2,5-es tűvel kötöttem.

És biztos, hogy csinálok még ilyet!

Szóval mikrós festés á la Barbi.
Mivel az én fonalam motringban volt, így először is "letekercseltem", vagyis feltettem a gyerekeim kis asztalát lefelé fejjel a nagy asztalra, a fonal egyik végét hozzákötöttem az asztalka egyik lábához, majd szépen körbetekergettem nem túl szorosan. Az ultraprofik és időmilliomosok készíthetnek próbakötést, majd a megkötni tervezett darab tervezett csíkjainak helyét lemérhetik, bejelölhetik így készítve tökéletes "öncsíkozó" fonalakat. No én az ilyenekre lusta vagyok egyenlőre. Utána jönne a gyapjú előkészítése, amit amúgy rendes lány módjára meg szoktam ejteni - volt hogy timsós pácolást is csináltam festés előtt - de éppen az előző postban látható fonalnál teljes egészében kimaradt ez a lépés. Annyira izgatott voltam, hogy nem voltam képes ezzel húzni az időt.
Mindeközben kellett volna megejteni a munkaterület fóliákkal való letakargatását. Kicsit szégyellem leírni, de én ezt is megoldottam egy septiben kettévágott nylonszatyorral. Ezen a ponton sokkal jobban jött volna alátétnek aegy vastag régi törölköző, aminek már úgyis mindegy. Szóval a szatyorra ráfektettem szépen a kezeletlen, száraz gyapjat, majd ecset és egyéb szerszám híján elkezdtem csészécskékből ráöntözni az előre összekutyult festékeket (ételfesték és víz keveréke), amelyeket gumikesztyűs - szerencsére abból találtam egy fél párat - kezemmel próbáltam belenyomkodni a száraz gyapjúba. Amikor körbeértem a színekkel elővettem a legnagyobb jénaimat amibe igyekeztem szépen elrendezni a fonalat, úgy hogy a színek ne nagyon fogják össze egymást. Ezután úgy hasraütés szerűen felhúztam a mikrót olyan 600-700 W-on néhányszor 2-3 percre. Mondjuk 3-4x. (Most olvastam valahol ilyet, hogy 3 perc mikrózást 3 perc pihentetéssel kombinálva ismétlik 3x. Ez kétségkívül precízebb, mint az én "módszerem".)
Utána hagytam a tálba kihűlni, majd ecetes vízben átöblítettem. Megjegyzem szinte egyáltalán nem engedett semmilyen színt az öblítésnél a fonalam. Utána adtam neki egy kis kézimosószert az illat kedvéért, majd kinyomkodtam és megszárítottam. Ezen a ponton bekövetkezett egy kis családi konfliktus, ugyanis a párom egyszer csak elkezdett fel alá rohnagálni, hogy vagy a radiátorból, vagy a kazán környékéről valahonnan folyik a víz, mire kiderült, hogy csak radiátor felé akasztott fonalam csöpög.
Elismerem nem volnat túl szakszerű, de idő és türelem híján kénytelen voltam ezt a rapid módszer alkalmazni. Egyébként a színek szép élénkek lettek. Ugyabakkor azt nem tudom, hogy meddig maradnak ilyenek.

Ja igen! Most szeretném kipróbálni, hogy a fetékes fonalat beletekerem a fóliába, amin festek és úgy teszem a mikróba, vagy forrásban lévő vízbe. Szerintetek a sima folpack kibírja a mikrózást, vagy a főzést? Nem fog szétolvadni?

Festettem 2 ágú tolnaiból szivárványosat mikróban. Az eredmény jobb lett, mint amire számítottam. Természetesen a kép nem teljesen adja vissza a színeket, meg aztán azt is elcsesztem, hogy pacsmagolásnál nem tettem alá régi törölközőt, így néhol összafogták kicsit egymást a színek, de azért összességében szerintem vállalható. Aztán rájöttem, hogy mi a baj az ételfestékkel. Természetes hatású színt még csak véletlenül sem lehet belőle keverni. Szintén tolnaiból de már egyágúból készült ez a kis sapka az egyik embergyermeknek. A kékes szín saját festés a többi "gyári". Minta a ravelry-ről. Neve "turn a square".

Már csak pár sor hiányzik az i-cord kesztyűm passzé részéből csak most valahova úgy eldugtam a fiúk elől azt a kötést, hogy nem találom. Amellett gyerekzokni készül még orrtól kötve, vagyis toe-up technikával, ráadásul egyszerre kötöm a kettőt. Így biztos nem marad pár nélkül.

Kötőtű-játék

Gabellánál egy csodálatos Symfonie Wood Kezdő Kötőtű készletet lehet nyerni, amennyiben október 25-én éjfélig jelenkezel.
Gondolom ez már senkinek nem újdonság. Valószínűleg én leszek az utolsó, aki jelentkezik.