Amotae Évi körkérdéseket intézett a kötősökhöz a blogjában. Gondoltam én is válaszolok neki. (Bár mostanában inkább punnyadós vagyok, mint kötős, már ami a szabadidő eltöltését illeti.)
Hány éve kötsz/horgolsz?
Hát tulajdonképpen nem mérném években. A mostani fellángolásom kb. 10-11 hónapja kezdődött, egyrészt a fent említett hölgynek, másrészt Bucillának köszönhetően. Tőle legfőképp a klassz kis színes kötőtűket írigyeltem meg, amikből le is csaptam néhányra Zsuzsa tavalyi leárazásán. Szóval mondhatom azt is, hogy a dizájnos kis kötőtűk iránti rajongásommal kezdődött minden. (Amik egyébként baromi jól néznek ki, de sajna az én kezemben elég könnyen lepattant a 3,75-ös zoknikötők vége. Én kis botor azt hittem ez standard méret, el lehet képzelni, hogy hogy néztek rám a helyi kézimunka boltban, amikor 3,75-ös zoknikötőtűket kértem.)
Persze gyerekkoromban kötöttem egyszer csősapkát, amit elkezdett, majd befejezett nekem valaki, majd 4-5 évvel ezelőtt elővettem a kötés-horgolás című könyvet és az otthon talált acryl fonalakból gyakorlatoztam egy kicsit. Például megtanultam csavart mintát kötni. Sőt még zoknikötőtűket is vettem, igaz kicsit vékonyakat, vagy 1-1,5-ek lehetnek, úgyhogy néhány kör után el is ment tőlük a kedvem. Amúgy akkor mindösszesen egyetlen egyszerű sapkát sikerült befejeznem. És nem hordtam csak akkor ha sötétben futni mentem.
Tehát összességében inkább csak tavaly ősztől tudok egy munkát elkezdeni, úgy-ahogy megkötni és befejezni is. (Előtte csak azért tudtam befejezni azt a sapkát, mert nem kellett semmit leláncolni, csak a megmaradt néhány szemet összehúzni.)
Horgolni most tanulok. A nagyi négyzet már megy.

És hogy kitől?
Valamikor gyerekkoromban valahonnan megtanultam a simát meg a fordítottat, de tulajdonképpen normálisan kötni az internetről tanultam meg. Isten tudja hányszor adtam hálát a Youtube-ra feltöltött kötős videókért. Amúgy kiderült, hogy 10 hónappal ezelőttig a simát sem jól kötöttem. Mindig olyan csálén álltak a szemek, aztán megnéztem valamelyik oldalon és lőn világosság. Kiderült, hogy nem jó irányból szúrok a szembe.
A másik nagy dolog az volt számomra, amikor kiderült, hogy angolnyelvű leírásból nem is olyan nagy ördöngősség kötni. Először rohadt bonyolultnak tűnt, de mikor átrágtam magam egy-két leíráson már ment minden, mint a karikacsapás. Először még lefordítgattam magamnak a leírásokat, most már könnyebb az angolból kötni. Például tudom, hogy kell ssk-t kötni, de fogalmam sincs hirtelen, hogy hogyan kellene lefordítani.

Miben tartod a kötő és horgolótűidet és az elkezdett munkát?
Hát sajnos össze-vissza. Szatyrokban, fiókokban, polcokon a lakás minden létező pontján. Most éppen ott tartok, hogy a 3-as zoknikötőtűimből csak 3 db-ot találok, így bekellett vennem még a babacipőkötős buliba egy 3-as körkötőtűt is.
Az elkezdett munkákat egy darabig szem előtt tartom, aztán mikor már jó régen nem nyúltam hozzá, akkor lelkiismeretfurdalástól vezérelve jól elsüllyesztem.

Közben meg nagyon írigylem a kérdések elindítóját a klassz kis tartója miatt.

Egyszerre hány munkán szoktál dolgozni?
Nos most van egy zoknim, aminek már csak az orra hiányzik (meg persze a párja, hi-hi). Egy kendőm, amit valósznűleg vissza is fogok bontani, babacipő, amiből először kötöttem egy fél pár összevarrós változatot, majd találtam körbekötős változatát, de még abból is csak a fél pár van kész, van fél pár saját részre készült mamuszom, fél pár ujjatlan kesztyűm (szerintem már nem lesz párja), fél pár zoknim nagyon csúnya fonalból. De múlt héten befejeztem egy hálós szatyrot!
Amúgy ezek közül már csak az először említett zoknit és a babacipőt tervezem befejezni.