És ez most horgolás

Szóval ez a párnahuzat története kb. 1 évvel ezelőtt indult, ugyanis a lányomnak szántam kis babatakarónak, de csak nem haladt úgy a dolog, ahogy én gondoltam, így elkezdtem törni a fejem, hogy mivé is lényegülhetne át. Rájöttem, hogy félbehajtva pontosan párnahuzat méretű az én kis takaróm. De természetesen még így is állt a dolog hónapokig, míg végül a barkafonal Tarkabarka Nyár játéka megadta az utolsó lökést, hogy befejezzem.

A maki Zalánkámnak készült, ő választotta ki a mintát a ravelry-n. Kende pandát, vagyis inkább pandácskát kapott, de arról még nincs kép.

Egyébként vicces volt, mert a gyerek alig bírta kivárni, hogy kész legyen, így első nap úgy vitte az oviba, hogy csak teste meg feje volt, majd következő nap nőtt két keze, majd két lába.

Viszont most Lucának készül baba ebből a könyvből:

ami nagy örömömre a héten megérkezett. Egyébként a bookdepository-ról rendeltem és meg voltam elégedve a szolgáltatással.

DFEA hortenzia 2

Vissza a bökéshez

Szóval 2 hete még biztos nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben hímzőtűt ragadok, de aztán nem egészen 2 hete szerdán egyszer csak bekattant valami, ami nem volt más, mint hogy annyira, de annyira vágyom egy rózsaszín hortenziára, hogy nem élhetek tovább nélküle. Erre rögtön beugrott az egykori dfea magazin egyik száma, amelyet iziben elő is kotortam. Anyaggal viszonylag jól el vagyok eresztve egykori harácsolásom eredményeképp, így már csak a hiányzó hímzőket kellett megszereznem. Hál' Istennek, az utóbbi időben már nálunk is lehet dmc-t kapni így csak másnapig kellett várnom, míg eljutottam a helyi rövidáru boltba. Nagyon elővigyázatosan nem vettem meg minden színt, mert mi van ha menet közben beleunok, de eddig úgy néz ki kitart a lelkesedésem. Ha kitartok a hétvégéig -úgy tervezem addigra elkészül a kép legszívatósabb része a hortenzia feje - akkor talán első lelkesedésből be is lesz fejezve.

És hogy miért vagyok ilyen bizalmatlan magammal? Azt hiszem a 2. kép láttán érthető lesz. Talán még ezen a gyatra képen is látszik, hogy a sokaságból 2 kép gyakorlatilag majdnem készen van 1-2 óra munka ha van vele, a lan orchidea mégis 4 éve pihen. Na hátha kedvet kapok valamelyik befejezéséhez.

sapka és egy-két régebbi darab

Lucának készült ez a kis sapka 2-3 hete átmeneti darabnak (azóta kiderült, hogy az átmeneti idő megint kimarad). Mintája innen. Sapka kötésnél ezt mindig elmondom, de ezt tényleg annyira jó volt kötni, hogy bizti magamnak is csinálok egyet. Főleg, hogy ezen a télen szégyenszemre fedetlen fejjel jártam. A minta eredetileg 110 szemre szól amit én lecsökkentettem 88-ra, illetve a passzé hosszából is lecsaltam néhány sort. Így utólag kár volt, ugyanis a szorgos blokkolás ellenére is kikandikál belőle a gyerek füle (pedig az én gyerkőcömnek a korabeliekhez képest tényleg nem nagy a bucija). Szóval a megadott paraméterekkel és 3,5 tűvel ez a fejfedő inkább 3-6 hónapos babára való, mint az én 8 hónapos lányomra. Egyébként pedig Barka Cinege babarózsaszín árnyalatának 2 szálából készült a sapka.

A kis kardigán még Luca születése előtt készült. Nagyon pici, tényleg újszülött babára való. Schachenmayr Jazz-ből kötöttem, úgy emlékszem 3,5-es tűvel (de lehet, hogy 3-al) és önszorgalomból körbehorgoltam. Minta a ravelry-n.

Végül egy régebbi kesztyű. Minta szintén a ravelry-n.

Luca, a Shalom kardigán és a többiek

Azt hiszem jobb ha már nem mentegetőzöm. Ez van. Félévente egy bejegyzés (na jó most kicsit nagyvonalú voltam). De ilyenkor legalább van mit mutatnom.


Először is Luca Sára a lassan 7 hónapos tündérlány.




Készen:
Sk festett Rikker gyapjúból kiscipő

Illetve egy Shalom cardigan (módosított változat), ami tulajdonképpen még nincs is készen, ugyanis hiányzik róla még a 3 gomb. Épp most nézegetem az Ercsunál kapható festett fa gombokat, hogy színvilágában melyik is lenne igazán megfelelő.

Fonal schachenmayr sportic. Ebben a nem túl szerencsés színben vettem tavaly ilyenkor leárazva a passzió meridánál. Gondoltam arra elég jó lesz, hogy a doboz mélyén várjon a sorára és láss csodát mégis elkészült. Igazából nagyon szívesen megkötném még egyszer a Barkáék Mosó masájából hosszú ujjal és végig gombosan. És talán nem ennyire hosszúra. Mert ezt most majdnem addig kötöttem, amíg a fonal tartott. A színe nem ennyire rossz, de azért elég gáz orgonalila. Amúgy a mérleg szerint 30 dkg, vagyis 6 gombóc.

Félkészen:

Ő itt egy pár Jaywalker zokni .....lesz majd egyszer. De jó lenne hamar, mert az ember már nagyon mérges, hogy neki még mindig nem kötöttem zoknit. Így viszont, hogy ez parkol a 2,5-ös tűimen a legnagyobb jószándék ellenére sem tudok az ő zoknijához hozzákezdeni.

Ő pedig itt természetesen babatakarónak indult, de most már annak is örülhet, ha párnahuzatként végzi.

És most újra megfogadom, hogy amíg az itthoni készleteken nem apasztok (az elkezdett projekteken túl ) még mondjuk legalább egy fél kilónyit, addig nem veszek semmit. Főleg, hogy most már csak gyedet kapok. Én szegény!

Ó de jó lenne már otthon feküdözni a hűvösben, a meleg irodai meló helyett. Pedig még ezt a 3 hetet mindenképpen jó lenne kihúzni, amíg a főnökasszonyom szabin van.
Mire meg abbahagyom a melót, kiteszik a gyerekeimet az oviból. Na az sem lesz egy fáklyás menet.
Mindegy! Citron-t elkezdtem, csak a fényképezőm le van merülve. A Malabrigo merino lace irtó vékony (sosem kötötem még ilyenből), de megkötve szerintem nagyon szép lesz! A ravelry-n néhányan bírálják, hogy nehéz gombolyítani meg visszabontani. Ez előbbi szerintem egyáltalán nem volt vészes, az utóbbiról meg még Hál'Istennek nincsenek tapasztalataim. Hátha nem is lesznek. Főleg ha így haladok! Az utóbbi 3 napban két sort sikerült belekötnöm és most még csak a 81 szemes soroknál járok. Mi lesz a négyszázegynehányasoknál?

Clapotis

Nos a clapotis elkészült. Természetesen nem önszántamból fejeztem be, hanem, mert égetően szükségem volt két kis kötésjelölőre és hát kis kötésjelölőim mindegyike a clapotisban tartózkodott. Gondoltam kötöm addig, amíg fel tudom szabadítani a szükséges kötésjelölőket, de ekkor hirtelen rájöttem, hogy már milyen keveset kellene kötnöm, hogy befejezzem. Így győzött a józan ész és a Shalom kardigán folytatása (na hozzá kellett az a két kis fránya) és a Jaywalker zokni elkezdése előtt (azóta már persze elkezdtem) befejeztem a kendőt. Éles szeműek előtt gondolom nem marad titok, hogy a kilógó szálak eldolgozása, azért még várat magára. Van benne azt hiszem 17 dkg tolnai egyágú "gyárilag" mogyorószínűre festve.
Amúgy az emberem lefosozta a színét, biztos anyukám is megtette volna ugyanezt, ha már látta volna. Valahogy a család nem osztja a natúr színek iránti vonzalmamat. Pedig én pont azért szeretem őket, mert ezekkel valahogy kevésbé lehet melléfogni. Már ami az öltözködést illeti.
No sebaj, kíváncsi vagyok mit szólnak majd a következő kendőmhöz, ami a tervek szerint egy Citron lesz a 2009-es téli Knitty-ből ráadásul Malabrigo Yarn Lace Apple green árnyalatából. Kicsit sajnálom, hogy az 1001 fonalnál csak 1 volt raktáron ebből a színből, így csak a leírásban szereplő méretű kendőcskét fogom tudni megkötni. Elég picurka. Mondjuk miután ez az apple green sem kifejezetten az én színem (annál inkább az anyué), így ha bejön a minta és a fonal, akkor majd magamnak megkötöm valami más színből nagyobb méretben.