babyboom

Hát igen sok minden történt mióta utoljára jelentkeztem, de kétségkívül a legfontosabb, hogy újra bővül a család. Ráadásul úgy tűnik, hogy a fiúk mellé egy kishölgy érkezik hozzánk augusztusban. Igazság szerint az első hónapokban nagyon nyomott voltam nem volt kedvem semmit csinálni. Utána csak olvasgatni volt kedvem, de szerencsére mostanában kezd visszatérni belém az alkotókedv. Főleg mióta tudom, hogy kislány lesz az új jövevény.
Mostanában (na jó, úgy másfél-két hónapja) egy clapotis-sal küzdök, csakhát annyira unalmas, hogy néha egy hétig csak egy-két sort kötök.
A múlt héten táppénzem voltam (veszélyes terep, kezdek ráérezni az ízére) és új dilivel kezdtem kacérkodni, a horgolással. Télen már próbálkoztam a nagyi-négyzettel, de a héten már virágokat horgoltam, sőt egy szivárványos táskát is elkezdtem. Be kell, hogy valljam, a neten található leírásokkal, videókkal egészen jól boldogulok. Persze semmi bonyolultat nem vállalok, meg ráadásul magyarul még csak nem is tudom, hogy milyen pálcákat horgolok, vagy egyáltalán mit csinálok.
A horgolási láznak viszont egyenes következménye volt a pamutfonal készleteimnek bővítése. És őszintén szólva csak azért nem lőttem jobban túl a célon, mert a boltban eléggé korlátozott volt a színválaszték. Ó, hogy miért nem valami olyat csinálok amihez van otthon alapanyag. Mondjuk megköthetnék kb. 10 pár zoknit, mert arra van otthon fonal, vagy kihímezhetnék 10-15 képet, amihez már megvan minden fonal, anyag, vagy készlet.

Nos itt van az i-cord kesztyű, amiről a múltkor írtam. Nonaknits leírása alapján készült, és bár a leírás 5 oldal volt kinyomtatva, egyáltalán nem volt nehéz megkötni. Az igaz, hogy én csak a hüvelykujjakat csináltam i-cord technikával, ami így utólag nagy hülyeség volt. Szebben is sikerült az az ujj és könnyebb is volt kötni, mint a többit, amelyeket simán körbekötöttem. A leírás tényleg szuper, egyetlen lyuk nincs az ujjak között és nagyon kényelmes a kesztyű.

A színét az első kép adja vissza.

A fonal aldis zoknikötőfonal nyáriasabb változata, vagyis amelyikben pamut is van. 2,5-es tűvel kötöttem.

És biztos, hogy csinálok még ilyet!

Szóval mikrós festés á la Barbi.
Mivel az én fonalam motringban volt, így először is "letekercseltem", vagyis feltettem a gyerekeim kis asztalát lefelé fejjel a nagy asztalra, a fonal egyik végét hozzákötöttem az asztalka egyik lábához, majd szépen körbetekergettem nem túl szorosan. Az ultraprofik és időmilliomosok készíthetnek próbakötést, majd a megkötni tervezett darab tervezett csíkjainak helyét lemérhetik, bejelölhetik így készítve tökéletes "öncsíkozó" fonalakat. No én az ilyenekre lusta vagyok egyenlőre. Utána jönne a gyapjú előkészítése, amit amúgy rendes lány módjára meg szoktam ejteni - volt hogy timsós pácolást is csináltam festés előtt - de éppen az előző postban látható fonalnál teljes egészében kimaradt ez a lépés. Annyira izgatott voltam, hogy nem voltam képes ezzel húzni az időt.
Mindeközben kellett volna megejteni a munkaterület fóliákkal való letakargatását. Kicsit szégyellem leírni, de én ezt is megoldottam egy septiben kettévágott nylonszatyorral. Ezen a ponton sokkal jobban jött volna alátétnek aegy vastag régi törölköző, aminek már úgyis mindegy. Szóval a szatyorra ráfektettem szépen a kezeletlen, száraz gyapjat, majd ecset és egyéb szerszám híján elkezdtem csészécskékből ráöntözni az előre összekutyult festékeket (ételfesték és víz keveréke), amelyeket gumikesztyűs - szerencsére abból találtam egy fél párat - kezemmel próbáltam belenyomkodni a száraz gyapjúba. Amikor körbeértem a színekkel elővettem a legnagyobb jénaimat amibe igyekeztem szépen elrendezni a fonalat, úgy hogy a színek ne nagyon fogják össze egymást. Ezután úgy hasraütés szerűen felhúztam a mikrót olyan 600-700 W-on néhányszor 2-3 percre. Mondjuk 3-4x. (Most olvastam valahol ilyet, hogy 3 perc mikrózást 3 perc pihentetéssel kombinálva ismétlik 3x. Ez kétségkívül precízebb, mint az én "módszerem".)
Utána hagytam a tálba kihűlni, majd ecetes vízben átöblítettem. Megjegyzem szinte egyáltalán nem engedett semmilyen színt az öblítésnél a fonalam. Utána adtam neki egy kis kézimosószert az illat kedvéért, majd kinyomkodtam és megszárítottam. Ezen a ponton bekövetkezett egy kis családi konfliktus, ugyanis a párom egyszer csak elkezdett fel alá rohnagálni, hogy vagy a radiátorból, vagy a kazán környékéről valahonnan folyik a víz, mire kiderült, hogy csak radiátor felé akasztott fonalam csöpög.
Elismerem nem volnat túl szakszerű, de idő és türelem híján kénytelen voltam ezt a rapid módszer alkalmazni. Egyébként a színek szép élénkek lettek. Ugyabakkor azt nem tudom, hogy meddig maradnak ilyenek.

Ja igen! Most szeretném kipróbálni, hogy a fetékes fonalat beletekerem a fóliába, amin festek és úgy teszem a mikróba, vagy forrásban lévő vízbe. Szerintetek a sima folpack kibírja a mikrózást, vagy a főzést? Nem fog szétolvadni?

Festettem 2 ágú tolnaiból szivárványosat mikróban. Az eredmény jobb lett, mint amire számítottam. Természetesen a kép nem teljesen adja vissza a színeket, meg aztán azt is elcsesztem, hogy pacsmagolásnál nem tettem alá régi törölközőt, így néhol összafogták kicsit egymást a színek, de azért összességében szerintem vállalható. Aztán rájöttem, hogy mi a baj az ételfestékkel. Természetes hatású színt még csak véletlenül sem lehet belőle keverni. Szintén tolnaiból de már egyágúból készült ez a kis sapka az egyik embergyermeknek. A kékes szín saját festés a többi "gyári". Minta a ravelry-ről. Neve "turn a square".

Már csak pár sor hiányzik az i-cord kesztyűm passzé részéből csak most valahova úgy eldugtam a fiúk elől azt a kötést, hogy nem találom. Amellett gyerekzokni készül még orrtól kötve, vagyis toe-up technikával, ráadásul egyszerre kötöm a kettőt. Így biztos nem marad pár nélkül.

Kötőtű-játék

Gabellánál egy csodálatos Symfonie Wood Kezdő Kötőtű készletet lehet nyerni, amennyiben október 25-én éjfélig jelenkezel.
Gondolom ez már senkinek nem újdonság. Valószínűleg én leszek az utolsó, aki jelentkezik.

Ez itt egy pár saartje bootie, mégpedig a seamless verzió Fleegle blogjából. Állítólag tuti az illető toe-up zokni leírása is, de azt még nem próbáltam. A turkish cast on mindenesetre zseniális főleg ha valaki annyira utálja - és nem tudja - az elkészült kötést szépen összevarrni, mint én. Az mindenesetre jól látszik a képen, hogy fényképezni még mindig nem tanultam meg.

Most egyébként kesztyűt kötök "visszafelé", de az ujjakat nem i-cord technikával kötöm hanem turkish cast-on-nal kezdem. Eddig csak néhány van kész.

Tudom, hogy nem épp egy kézimukás blogba való bejegyzés, de szerintem annyira szép az új telefonom, hogy a képe idekívánkozik. Egyébként is szeretem a technikai kütyüket, de itt még egyenlőre nem a beltartalomtól vagyok annyira oda, hanem külcsíntől. Ő az!