Na hát először is íme az én Gail-em. A mintát nagyon szerettem kötni, a színe nem igazán az enyém, de annyira rá voltam indulva a csipkekötésre, hogy a tél elején felhalmozott Regia zoknifonalaimból választottam ezt hozzá. Természetesen 5-6 sorral a vége előtt elfogyott a 10 dkg-os gombócom, így rendelhettem újabb 40dkg-t különböző színekben. Így van már belőle 2 gombóc halványzöld (ebből csinálom most a Balticot), halványsárga, mogyoró, sötétkék, sötétbarna. Ha tudtam volna, hogy fonalat kell még hozzá rendelnem, akkor valószínűleg lekötöttem volna még a levélmintát 1-2szer. Így ugyanis nem lett egy kifejezetten beburkolózós darab.

Több helyen el is rontottam a mintát, de most már nem tudnám felidézni, hogy hol. Valamiért pedig nem sikerült olyan szép csúcsosra blokkolnom. Mindegy. Íme az első kendőm.


Itt pedig a festett fonalaim. Mind Rikkerék féle (köszönet Ercsunak), a kék kétágú, a többi egyágú.
A zöld színét nem adja vissza igazán a kép. Élőben sokkal élénkebb. Ez Deka batikfestékkel készült, előtte timsóval pácoltam.

A narancssárgákat ételfestékes vízben főzőgettem. Az élénkebb volt a próba, szerintem az nagyon tuti lett. Ugyanakkor mikor beleraktam a 2. sokkal nagyobb adagot (a világosabbik narancsból még van egy jó adagom felgombolyítatlanul), annak sajna már nem lett olyan jó a színe.

A kéket Marabu-val festettem. Igazából jobb színt lehetett volna elérni szerintem ezzel is, ha kicsit megfőzögettem volna benne a fonalat, de ezt csak szimplán beleraktam a forró festékbe és hagytam benne kihűlni (véletlenül egy egész éjszakán át, mert elaludtam).

Szóval leggazdaságosabban az ételfestékkel lehetne festeni (egy kis doboz 95 ft), csakhogy ehhez szükségem lenne egy nagyobb edényre, meg egy jobb forrásra, itt ugyanis csak pirosat, kéket, és narancsot lehet kapni.

Egyébként a kéknél és a narancsoknál már nem vesződtem a timsós pácolással. Állítólag élénkebb és tartósabb lesz tőle a szín.


Itt pedig végül az eperkéim, amelyeket egy éve készülök kihímezni, de csak most, így az eperszezon beköszöntével éreztem igazi késztetést, hogy belekezdjek. És nem vagyok benne biztos, hogy nem csak a következő eperszezonra fogom befejezni. Ugyanez előrehaladottabb állapotában megtekinthető Ninánál egyéb eperkék társaságában.

Szolid szülinap

Kezdhetném úgy, hogy nagy nap a mai, ugyanis egy éve indítottam útjára ezt a blogot, de legyünk őszinték a blogom elmúlt 1 éve ezzel a 22 bejegyzéssel vajmi kevés büszkeségre ad okot.
Kati azért ezúton köszönöm neked, hogy feliratkoztál hozzám rendszeres olvasónak így is, hogy tulajdonképpen nincs is mit olvasni nálam!
Ráadásul most sem mutatok semmit, ugyanis új fényképezőgép van már 2 hónapja, kép azonban alig készült még vele, az a kevés is a srácaimról. Igazán sok mutogatnivalóm sincs. Befejeztem egy Gail kendőt (amit azóta anyukám eltüntetett) elkezdtem egy Baltic-ot meg zoknit is kötök most a nyáriasabb Aldi-s fonalból. Gyapjút is festettem több módszerrel és erről azért tervezek egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést képekkel. Sőt újra előkerültek a hímzőcuccok is de sajnos kész képpel még ez ügyben sem büszkélkedhetek. Ez utóbbira egyébként az indított, hogy bár karácsony óta bent lakunk a "megnagyobbított" házikónkban, a falak még mindig olyan csupaszak, mintha lakatlan lenne a ház. Vagyis egy képünk van, amit karácsonyra kaptunk az öcséméktől (az após jelöltje fetőművész). A többi helyiségbe pedig azért nem vásárolok dekorációt, mert természetesen fejben meg van, hogy hova mit fogok készíteni, de eddig a megvalósítással még akadnak gondok.
Az az igazság, hogy totál szét vagyok csúszva. A gyerekeim március elejétől bölcsibe járnak, én március közepétől dolgozok (ráadásul új munkahely, sok tanulnivaló, nagyobb felelőség), a ház egyfolytában szalad, a szabadidőm a nullához közelít, magamra szinte semmi időm nem marad. Mindeközben halálosan frusztrál, hogy mások mindig olyan összeszedetnek tűnnek. Család, háztartás, munkahely, hobbi - hogy lehet ezt mind normálisan összegyeztetni? Ja és persze a hobbi alatt azt értem, hogy a kézimunka mellett még sportra is szükségem lenne hetente 3-4x, hogy jól érezzem magam. (( Egyébként az egyetlen dolog, amire a kelleténél is több időt szakítok, az a kézimunkás cuccok vásárlása. Probálom visszafogni magam, de hát úton-útfélen kihagyhatatlan ajánlatokba botlok.))
Emellett sajnos egy egézségemet érintő kisebb rossz hírt is kaptam a héten. Nem tudom ki hogy van vele, de ha egészségről van szó én semmit nem féltek annyira, mint az agyam és a szemeim épségét. No gondoltam egyet, ha már a munkahely kifizeti a szemüveget, elmegyek szemészhez nézze meg nincs e szükségem rá. Hát a látásom élességével nincs nagy gond szemüveg nélkül láttam a legalsó vonal alatti sort is (azért már ha ott voltam a bal szememre felírtak egy feles lencsét, mert azzal egy árnyalatnyival élesebben láttam), ugyanakkor a szemész közölte, hogy el kell mennem egy látótér vizsgálatra, ugyanis zöld hályog gyanús vagyok. Ki is találtam, hogy elmegyek mielőbb, hogy bizonyosságot szerzhessek, erre a nő benyögi nekem a telefonba, hogy június 24-re tud beírni. Ezek után nyilván nem mondtam neki, hogy én legkésőbb jövőhétre gondoltam. Azóta persze saját látótér vizsgálatokat végzek és egyfolytában azzal nyaggatom a környezetemet, hogy mondják meg ők milyen szögig látják a fejük mellé tett kezüket. Remélem senkinek nem fogok az idegeire menni!

Most pedig ünnepélyesen megfogadom, hogy ezentúl sokkal rendesebb alkotó és blogoló leszek! Sőt! Megpróbálok kialakítani valami jobb rendszert az életem egyéb területein is. Hátha menni fog ezentúl a 48 órák 24-be sűrítése!