Kezdhetném úgy, hogy nagy nap a mai, ugyanis egy éve indítottam útjára ezt a blogot, de legyünk őszinték a blogom elmúlt 1 éve ezzel a 22 bejegyzéssel vajmi kevés büszkeségre ad okot.
Kati azért ezúton köszönöm neked, hogy feliratkoztál hozzám rendszeres olvasónak így is, hogy tulajdonképpen nincs is mit olvasni nálam!
Ráadásul most sem mutatok semmit, ugyanis új fényképezőgép van már 2 hónapja, kép azonban alig készült még vele, az a kevés is a srácaimról. Igazán sok mutogatnivalóm sincs. Befejeztem egy Gail kendőt (amit azóta anyukám eltüntetett) elkezdtem egy Baltic-ot meg zoknit is kötök most a nyáriasabb Aldi-s fonalból. Gyapjút is festettem több módszerrel és erről azért tervezek egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést képekkel. Sőt újra előkerültek a hímzőcuccok is de sajnos kész képpel még ez ügyben sem büszkélkedhetek. Ez utóbbira egyébként az indított, hogy bár karácsony óta bent lakunk a "megnagyobbított" házikónkban, a falak még mindig olyan csupaszak, mintha lakatlan lenne a ház. Vagyis egy képünk van, amit karácsonyra kaptunk az öcséméktől (az após jelöltje fetőművész). A többi helyiségbe pedig azért nem vásárolok dekorációt, mert természetesen fejben meg van, hogy hova mit fogok készíteni, de eddig a megvalósítással még akadnak gondok.
Az az igazság, hogy totál szét vagyok csúszva. A gyerekeim március elejétől bölcsibe járnak, én március közepétől dolgozok (ráadásul új munkahely, sok tanulnivaló, nagyobb felelőség), a ház egyfolytában szalad, a szabadidőm a nullához közelít, magamra szinte semmi időm nem marad. Mindeközben halálosan frusztrál, hogy mások mindig olyan összeszedetnek tűnnek. Család, háztartás, munkahely, hobbi - hogy lehet ezt mind normálisan összegyeztetni? Ja és persze a hobbi alatt azt értem, hogy a kézimunka mellett még sportra is szükségem lenne hetente 3-4x, hogy jól érezzem magam. (( Egyébként az egyetlen dolog, amire a kelleténél is több időt szakítok, az a kézimunkás cuccok vásárlása. Probálom visszafogni magam, de hát úton-útfélen kihagyhatatlan ajánlatokba botlok.))
Emellett sajnos egy egézségemet érintő kisebb rossz hírt is kaptam a héten. Nem tudom ki hogy van vele, de ha egészségről van szó én semmit nem féltek annyira, mint az agyam és a szemeim épségét. No gondoltam egyet, ha már a munkahely kifizeti a szemüveget, elmegyek szemészhez nézze meg nincs e szükségem rá. Hát a látásom élességével nincs nagy gond szemüveg nélkül láttam a legalsó vonal alatti sort is (azért már ha ott voltam a bal szememre felírtak egy feles lencsét, mert azzal egy árnyalatnyival élesebben láttam), ugyanakkor a szemész közölte, hogy el kell mennem egy látótér vizsgálatra, ugyanis zöld hályog gyanús vagyok. Ki is találtam, hogy elmegyek mielőbb, hogy bizonyosságot szerzhessek, erre a nő benyögi nekem a telefonba, hogy június 24-re tud beírni. Ezek után nyilván nem mondtam neki, hogy én legkésőbb jövőhétre gondoltam. Azóta persze saját látótér vizsgálatokat végzek és egyfolytában azzal nyaggatom a környezetemet, hogy mondják meg ők milyen szögig látják a fejük mellé tett kezüket. Remélem senkinek nem fogok az idegeire menni!
Most pedig ünnepélyesen megfogadom, hogy ezentúl sokkal rendesebb alkotó és blogoló leszek! Sőt! Megpróbálok kialakítani valami jobb rendszert az életem egyéb területein is. Hátha menni fog ezentúl a 48 órák 24-be sűrítése!